A birtok a XIX. század derekán házasság révén a gróf Andrássy család birtokába került, s 1945-ig övék is maradt. 1871-ben Letenye járási székhely lett, s lendületes fejlődésnek indult. Iparossága a szélesebb környék igényeit is kiszolgálta.
Az I. világháború és azt követő trianoni békeszerződés nagy csapást jelentett a településre. Elveszítette mögöttes piacát a Mura-köz felé és országhatár átkelőhely lett. Az élet csak lassan indult újra.
A háború utáni időszakot továbbra is a nagybirtok uralta. Mellette azonban a polgárosodás is erőteljessé vált. 1927-ben Béc, majd 1934-ben Egyeduta községek egyesültek Letenyével. 1937-ben nagyközséggé lett.
1938-ra kiegyensúlyozottá vált fejlődését, de a II. világháború fejleményei és az itt folyó harcok megbénították. Tönkretették a gazdaságot és a társadalmi berendezkedést.
A háborút követően végrehajtott földreform a lakosság nagy részét érintette. Megváltozott a közigazgatási rendszer. Az ipar kialakulása vette kezdetét. 1960-tól a városiasodás útjára lépett, azonban 1971-ben a járási székhely megszűntetésével fejlődése lelassult, egyes közhivatalok Nagykanizsára települtek.
A település legújabb kori történelméből kiemelendő, hogy Letenye 1989-ben vált várossá. A várossá válás jelentős változást hozott az itt élők számára, javult a szolgáltatásokhoz való hozzáférés.
Kisvárosunk környezetében 26 település, apró és kis falvak találhatók. A kistérség települései 1994 óta tömörültek területfejlesztési társulásba. 2005. évtől ez a kapcsolat szorosabbá vált, amikor is a térség önkormányzatai megállapodást kötöttek és megalakították a Dél-Zala Murahíd Letenye Többcélú Társulást, amely a mai napig működik Dél-Zala Murahíd Letenye Térségi Társulás néven. 2013. január 1-jével ismét létrejöttek a járások, e naptól kezdődően Letenye újra járásszékhely lett.

Letenye történetét számos helytörténeti anyag dolgozza fel, amelyek közül kiemelendők az elmúlt évszázadokat felölelő, 1992-ben megjelent Kerecsényi – Tóth: Letenye története című monográfia, a 2012-ben megjelent Tóth Oszkár: Letenye a XX. században című kötetek, valamint Pusztai Ferenc 2018-ban megjelent 235 év Letenyei R.K. Egyházközség története Zajk és Kistolmács filiák bemutatása 1781-2016 című és a 2019-ben megjelent Miről hallgat az öreg platán? című könyve.
A város lakossága közel 4 ezer fő. A családok egy része mezőgazdálkodással foglalkozik, de az ipari és a határmenti forgalomra kiépült kereskedelmi és szolgáltató egységekben is számos család találja meg megélhetését.

Letenye térségében jelentősebb ipar nem települt, nagyobb számú munkavállalót foglalkoztató vállalkozások, mint pl. OWI Zala Bt., Müller Magyarország Drogéria Bt., Zalaerdő Zrt., Ékköv Kft., Hork-Acél Kft, Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt., Kossuth Mg. Kft., MOL Nyrt., Benkő Lajos vállalkozó, rendészeti szervek segítik a településen élők foglalkoztatását.
Sajnos napjainkban a település lakossága elöregedő, gyorsan fogyó, a fiatalok elvándorlása figyelhető meg. A rendszerváltás óta fokozatosan csökkent a településen működő üzemek, vállalatok, kereskedelmi egységek száma. Munkahelyek szűntek és szűnnek meg, amely az országos átlagot meghaladó munkanélküliséget eredményez. Különösen nagy gondot jelent a településen az alacsonyan képzett, illetve képzetlen munkaerő helyzete.
A megyeszékhely hatása kevésbé érzékelhető inkább a megye keleti részén található másik megyei jogú város, Nagykanizsa vonzása érzékelhető.
A város szerkezetének kialakulásában a természetföldrajzi adottságok – északon a szőlőhegyek, valamint az észak-déli irányú Béci patak – és a közlekedési útvonalak egyaránt alapvető szerepet játszanak. E tényezők alakították ki a halmazos szerkezetű település központot, melynek domináns eleme az egykori Andrássy kastély, a Könyvtár-pavilon és az azt körülvevő kastélypark.