Becsehely község Zala megyében a horvát határtól 8 km-re az M7-es nemzetközi fő közlekedési út mentén több mint 4 km hosszúságban terül el. Távolsága Nagykanizsától 16 km, de jó minőségű közúti köti össze az 50 km-re lévő megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel és az ország nyugati régiójával. A községet kelet-nyugat irányban átszelő 7-es számú főút földrajzilag is kettéosztja a falut. Északról a zalai dombság kezdődik, dél felé pedig a Muráig terjedő síkság terül el. A település jelentőségét – kedvező földrajzi elhelyezkedése mellett – és persze megközelíthetőségét növelte az M7-es autópálya teljes kiépítése, melyre Becsehelynek „saját” fel- és lehajtója van. A község Zala megye legősibb települései közé tartozik. Becsehelyen két szomszédos lelőhelyen folyt régészeti ásatás, melyeken az újkőkor (i. e. 6000-4500) összes fázisának emlékei felszínre kerültek. A legkorábbi település lakói voltak a környék első földművelői, akik az élelemtermelés tudományát itt adták át Közép-Európa számára. Ugyancsak a régészeti leletekből valószínűsíthető, hogy a római kor I-II. századában a római provincia egyik őrhelye lehetett.
Az Árpád-korban a település a zágrábi püspökséghez tartozott. Becsehely településnek 1320-ban Boxse, 1354-ben Bekchunelnek írták a nevét, mely Bekcsény földjére, birtokára utal. Van olyan vélemény is, hogy a török benki=őr szóra vezethető vissza. Keresztelő Szent Jánosról elnevezett plébániáját 1334-ben alapították, s a főesperesség, a középkori Zala megye jelentős részének egyházi elöljárója volt. A XIV. századtól fontos vásárhely, a XV. századtól mezőváros lett. Legrégebbi birtokosai a Szalók nemzetségbeliek voltak, később a Kanizsaiak birtoka lett. Kanizsai Orsolya házassága és fiúsítása alkalmából a Nádasdyak kezébe került, majd 1690 óta egymást váltogató családok tulajdona volt. 1546-ban a török támadás következtében 30 porta leégett, 1555-ben pedig pestis pusztított a településen. Az oszmánok támadásainak ismétlődésével a falu egy-egy része mindig áldozatul esett. De sokat szenvedtek a nyugati zsoldosoktól, a portyázóktól és a garázda katonáktól is. A török pusztítás után önálló plébániája megszűnt, Béczhez, majd Letenyéhez tartozott, és csak 1928-ban kapott ismét önálló plébániát.
Becsehelyhez tartoznak Pola, Tuskóspuszta, Újmajor és Szurdapuszta. A falu dűlőrészei: Gerecse, Perenye, Gyanócz eredetileg szintén önálló községek voltak.
Becsehely földesura 1830-tól 1860-ig Csúzy Pál volt, aki az 1848/49-es szabadságharcban jelentős szerepet vállalt Deák Ferenc oldalán. Halála után Kovács Sebestyén Miklós lett a falu kegyura.
Az 1940-ben Becsehelyhez kapcsolt Pola pedig Schmidt Ottó és Kornél tulajdona volt. Az egyesített település neve előbb Bekcsény-Pola, 1942-től pedig Becsehely lett. A községrészeket még napjainkban is ismeri és elkülöníti a lakosság.
A második világháború borzalmai után a rossz magyar-jugoszláv viszony sokat rontott a határmenti település helyzetén. Napjainkban a települést erőteljes fejlődés jellemzi, mivel fokozatosan a térség egyik központjává vált.
Becsehely népessége kb. 2000 fő, ami Zala megye lakosságának 0.76%-át jelenti.
Egyre jelentősebb szerepet kap a községben a szőlő- és bortermelés. Becsehely hegyközsége a Zalai Borút Egyesület tagja; fontos feladat számunkra, hogy a borvidék méltatlanul mellőzött borait megismertessék a borkedvelőkkel.